Az 50 feletti nőkre legyint a társadalom. Én még csak 1 éve múltam 50, de már most kikérem magamnak, hogy az életem felénél legyintsenek rám.
A TV2 hibájából /kiírták a nevem alá a munkaadóm nevét is/ elvesztettem az állásom 2007. októberében. Február 21.-én 51 éves leszek és az elmúlt 3 év alatt, nem „pukkantam” le és nem lettem „függő” semmitől. Elvégeztem ismét egy tanfolyamot, hogy még többféle munkakörbe keresgélhessek. Mivel egészségileg,fizikailag jól vagyok, többféle fizikai munkára is elküldtem az önéletrajzom. Nem rég, takarítónőnek jelentkeztem folyami hajóra, nagyon szép fizetésért. Döbbenet!!! Diszkrimináció!!! Nem kellettem, mert IDŐS VAGYOK EHHEZ AZ „ALANTAS” munkához!!!???? A nyugdíjas német vagy osztrák turistáknak illv. vendégeknek a kabinját és wc-jét, csak 18-35 év közötti hölgy takaríthatja. Tehát, hiába feleltem meg az összes többi kritériumnak, úgy mint német nyelv tudása, ápolt, csinos, jó megjelenésű /10 évet tagadhatnék/ művelt és jó kommunikációs képességű, NEM KELLETTEM! Ja és 20 éves korom óta háztartást vezetek, takarítok, tehát „tapasztalatban” nincs hiány. Elgondolkodtatót , de nem tört le. Most próbálkozom tovább és hogy ne legyek reményvesztett alkoholista, vagy depressziós, vagy egy, mogorva, magamba fordult öregasszony, elfoglalom magam jó és új dolgokkal. Megismerkedtem a PRÁNANADI-val és egy pár önzetlen-jó emberrel akik ezzel foglalkoznak . Következetes ateistaként, ebbe a közegbe találtam meg önmagam és jöttem rá, hogy van HITEM. Rengeteget olvasok, és legújabban keresztrejtvényt is fejtek.
A másodfokú tárgyalás folyamatban van és a gyomrom még mindig remeg a Zoli láttán, de ez az egész „történés” okozta szenvedés megerősítette a lelkem. Nyilvánosan kimerem jelenteni, hogy 2010. jan. 27.én szerdán meditáció közben rájöttem, megszűnt a mellkasomban „az a teher” amit a Zoli iránt érzett szerelmi csalódás okozott. Tehát a lelkem meggyógyult, már csak a HIV vírus ellenszerére kell várnom......... és én várok!
