Közeledik a karácsony. Sajnos ebben az évben különösen szerény költségvetéssel kezdem az ünnepi előkészületeket, hála Istennek, a gyerekek már elég nagyok és bölcsek ahhoz, hogy megértsék, hogy álláskeresőként, segélyekből nem futja nagy ajándékokra. Nem is várják el, de akinek van gyereke, az tudhatja, milyen érzés ez, nem teljesíteni a titkos kívánságokat, sőt a szükségeseket is alig. Pedig nagyon jól tudom, mire vágynának igazán. Azzal tudom csak nyugtatni magam és őket is, hogy nem, nem az ajándékok számítanak, hanem hogy együtt vagyunk, egészségesen, ezt becsüljük meg a körülményekhez képest. És persze mindannyian reméljük, hogy egyre többen hallanak majd a könyvemről, annak bevételéből rendbe jöhetünk, talán már tavaszra.

A könyvem megjelenése a magánéletem alakulásában is kedvező fordulatot hozott. A párom családjával kialakult konfliktus végét hozta el számomra, amit így, karácsony előtt ajándékként kaptam a sorstól. A párom családja, érthető okok miatt, a médiabotrányok kezdetével elhatárolódott tőlem, és sajnos nem volt módom személyesen elmesélnem a történetemet, és megvédenem magam a támadásoktól. Most viszont, hogy elolvasták a könyvet, ők maguk kerestek meg és biztosítottak afelől, hogy ha a párom elfogad és szeret engem, ők nem állnak többé boldogságunk útjába. Ami pedig különösen jól esett, hogy a gyermekeimmel is szívesen megismerkedtek, együtt Mikulásoztunk, és karácsonykor is várnak mindannyiunkat.


Judit