Egy nagyon közeli rokonom, aki tudja, hogy ki voltam és ki vagyok most, adta kölcsön az Erőleves a Léleknek című könyvet. A könyvben erőt adó és lélekemelő igaz történetek vannak, melyek gondolkodásra késztettek és figyelmeztettek az élet fontos dolgaira- a szeretetre, a kötődésre és a hálára. Valamikor 10 éves korom körül, nem tudom, miért úgy döntöttem, csak magamban hiszek, ezért ha kérdeztek a hitről, ateistának vallottam magam. Most pedig 48 évesen azt vettem észre, egyre többet hagyja el a számat a „Jaj Istenem, segíts!” fohász! Nincs diplomám, de életem során rengeteg könyvet olvastam. Édesapám 5 éves koromban megtanított folyékonyan olvasni, és innentől fogva a kíváncsiság hajtotta a természetem. Az így szerzett műveltségi szintemre büszke vagyok, de most érett fejjel nekifogtam elolvasni a Bibliát / Újszövetség / egy egyszerűbb fordításban. Remélem, ez a sokak szerint nehezen emészthető mű, nem csak az elolvasott könyvek számát emeli, hanem a lelkem tisztaságát is.
Gábor, a gyerekeim apja panaszlevelet írt és nyújtott be a bírónő ellen a következő helyekre: az Országos Igazságszolgáltató Tanács elnökének, Dr. Lomnici Zoltánnak, az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumnak, valamint a Budai Közp. Ker. Bíróságra, a bírónő közvetlen felettesének. A mai napig értetlenül állok a bíróság hozzáállása, valamint egyes médiumok elferdítő, bulvár stílusa előtt. A társadalmi prüdéria, tudatlanság, előítéletek miatt sokan nem veszik észre, hogy mi az üzenete az egész történetemnek. Nem én vagyok a lényeg! Nem akarok ismert HIV sztár lenni! Ami velem történt, megtörténhet bárkivel, ez a lényeg. Értik végre, miért nem mutatom az arcom?? A HIV vírus támadása, jelenléte a hetero társadalomban és a jövő generációjának megvédése a megelőzési kampányokkal, ez a fontos, nem az arcom!!
A szerelem betegségét nagyon nehéz elfogadni: azért fertőződik meg az ember, mert szeret valakit... A betegség kettétörte az életem, az intim kapcsolatom mindörökre komplikálttá vált. Gyerekkoromban, kamaszként valami különlegeset akartam produkálni, hogy MÁS legyek mint az átlag. Emiatt fogtam bele több suliba, foglalkozásba is, mert kerestem önmagam. Ez persze megfoghatatlan. Aztán „rájöttem”, csak akkor vagyok megfelelő állampolgár, ha van munkám, nevelem a gyerekeim, van lakásom és élem az életem, tehát olyan vagyok, mint a többi.
Egy blogger férfi írt nekem egy elgondolkodtató idézetet: „az asszony a világ négere”. John Lennon mondta ezt, de kritikaként és nem véleményként. Ő a békéért és az egyenjogúságért emelte fel a szavát. A nőt tisztelte és hirdette, hogy az élet az embernek, akár nő, akár férfi egyformán nyújt örömet és bánatot. Érthetetlen számomra, miért különb és elfogadottabb, ha egy férfi 20 nővel lefekszik, mint az, ha egy nő fekszik le 20 férfival. A férfi mitől erkölcsösebb, ha arája 30-40 évvel fiatalabb, mint egy nő, aki 20 évvel fiatalabb férfihoz megy feleségül, ráadásul utóbbi házasságban nem áll fent a veszély, hogy az " idős ara nem teljesít"! Ki tette ezt a világgal és miért?? Úgy érzem, a férfiaknak kimondatlanul is több joguk van, hiszen, ha egy nő teszi ugyanazt amit ők, megbélyegzik és vége.
Milyen erkölcsi norma az, amely ember és ember között ilyen különbséget tesz??? Nem vagyok feminista, csak kíváncsi, miért van ez így, miért jó ez, kinek jó ez az igazságtalan szemlélet??
JUDIT