Ismét dolgozom, jó érzés egy közösséghez tartozni és fontosnak lenni. Bejelentett munka, tehát ismét biztosítva a "tb" és "adó" és a nyugdíj. Azt hittem 'eddig' /10 hónapig/ hogy ha lesz ismét munkám, boldog leszek, és ismét megtalálom önmagam. Elkezdtem az egyesületalapító okiratot megírni, nagyon nehéz, de csak azért is megcsinálom. Megismerkedtem teljesen véletlenül Ficsor Ferenc "történetíróval". Rengeteg hasonló dolog történt velünk és lehet, hogy fogunk is együtt dolgozni. Pár nap múlva tárgyalás. Kifelé egy nyugodt, kiegyensúlyozott nőnek látszom, de ez nem így van. Olyan érzésem van, mintha nem lenne elég a 24 óra naponta, mintha ha valamit elfelejtettem volna megcsinálni, minden ok nélkül elpityergem magam, de úgy, hogy a családom ne vegye észre. Szeretném valakivel megosztani a gondolataim, az érzéseim, a terveim, de sajnos nincs hasonló felfogású nő a környezetembe. Ha valaki mégis megkérdez, arra kíváncsi, hogy ki a szexuális partnerem, hogy hány könyvet adtam el, mennyi pénzem van belőle.
Üzenem azoknak, akik bátorítottak és drukkoltak nekem, hogy egészségileg jól vagyok, lelkileg pedig igyekszem......
JUDIT+