Édesanyám, aki 70 éves /mellesleg szakácsnő/ tortát sütött és ünnepi ebédet főzött a tiszteletemre, mert tegnapelőtt 50éves lettem. Sikerült neki még a szűk családi köröm is megszervezni úgy, hogy ráérjenek és felköszöntsenek közösen. Könnybe lábadt szemekkel mesélte el anyukám azt a napot, amikor és ahogy megszülettem, olyan részletesen mintha csak tegnap történt volna. Éreztem a családtagjaim figyelmét, szeretetét és ez az összetartó erő csak megerősítette bennem a hitem, hogy van még élet 50után is…..

Az utóbbi pár hét alatt annyi pozitív dolog történt velem, hogy a felhalmozódott jó erők alig hagynak aludni. Úgy fel vagyok pörögve, hogy 20-30évre előre tervezgetem feladataim, melyeket a SZEMBE egyesületem égisze alatt akarok, s fogok végrehajtani. Olyan érzésem van, hogy kidurran a mellkasom, mint egy léggömb a benne rejlő hatalmas szeretettől, ha nem tudom kiadni vagy átadni az embereknek. Remélem sikerül!

„Szamárság feladnia reményt. Azon kívül bűn is, azt hiszem.” Mondta egyszer ezt a gondolatot  Hemingway.

Biztos vagyok benne, hogy ha a remény pici szikráját sikerül a HÍV+ sorstársaimnak átadni, az egészséges embereknek pedig felkelteni példamutatásommal a felelősségtudatukat: akkor megéri, hogy az életem hátralévő részét csupa jó cselekedet folyamatossága fogja kitölteni.